9. Haza

Sziasztok! Brutális, de tényleg brutális késés! Elnézést, de el vagyok havazva. Na de minek a rizsa? 
-Esmy :)

>Andy szemszöge<

-Elment. Itt hagyott. Fogta magát, és itt hagyott! Ezt nem hiszem el! Rohadt életbe!- ordítoztam. Sirena tegnap ment el, és most a fiúkkal közöltem a távozását. Ordítva...

-Andy, nyugi!- mondta Jake. - Elment, mert el akart menni. Ha maradni szeretett volna, marad, csak persze közben utálna téged.- Hát köszönöm, Jake, ezzel megnyugtattál! 

-Tényleg, Andy. Igaza van Jake-nek. Nem tarthattad volna itt- oktatott ki Christian is.

-Hát nem értitek, hogy szeretem?! Basszus...- Szitkozódtam még egy darabig. Nagyon furcsa volt, hogy nincs itt Rena, és nem láthatom az az édes mosolyát. Hogy nem hallhatom a kisgyerekekéhez hasonló nevetését. Hogy nincs itt...

Minden egyes nap hosszabbnak tűnt, unalmasabbnak és fárasztóbbnak. Hiába is nyugtattak a srácok, rajtuk is látszott, hogy hiányolják Sirenát.

Éppen próba közben tartottunk szünetet, mikor Ash sms-t kapott. Ezzel semmi probléma, de utána Jake is. És CC is, meg Jinxx is. Csak én nem...

-Mi az, srácok ?- érdeklődtem. Mintha nem is hallottak volna, az üzeneteiket olvasták.-Hahóó! Hát jó...- "durciztam". Elvettem a hozzám legközelebb ülő Ash telefonját, és olvasni kezdtem az üzenetet.

"Ash,

remélem jól vagy, és nem hiányolsz túlságosan. (Egoo :p )

 Írj, hogy mizujs, és tudod, Andy-nek ne szólj az üzikről!

Rena :)

Na szuper, ezek a hátam mögött sms-ezgetnek. Várjunk csak... - Fiúk, kérem a telefonokat!- mondtam. Ideadták. Mindenkinek küldtek egy Ash-éhez hasonló levelet. Nekem nem...- Azt hittétek, nem jövök rá... 

>Sirena Szemszöge<

Írtam egy-egy sms-t a srácoknak(Andy-nek persze nem), mivel rájuk nem haragudtam. Andrewra igen. Julietre is. Magamra is. Hogy lehettem akkora naiv kislány, hogy elhittem, megszerethet, ilyen rövid idő alatt. Meg amúgy is, hogy elhittem szeret.Hogy tudna már szeretni engem? 

Jelenleg Dora-nál húzom meg magam. Aranyosak a szülei, engedik, hogy itt lakjak. Mrs. Donors (pár hét múlva már csak Miss Stevenson) és Mr. Donors elég jó fejek. Mr. Donors inkább laza szülő,ellentétben a kiegyensúlyozott Mrs. Donors-sal. Mindketten eléggé bírnak, legalábbis Dora szerint. A kishuga is megkedvelt. Ez az, ami végre nyugodttá tesz.  Se Andy, se sajtó, se a családom... Apropó család! Furcsa nélkülük. Gondolkoztam azon, hogy meg kéne látogatnom őket, de minek is?! Anyám lejáratna, apám megverne, Geneview pedig... nem tudom, biztos csinálna valamit. Nem éri meg.

Lesétáltam a konyhába, mivel éhes voltam. Tök jól megszoktam ezt a helyet. A szekrényből kikaptam egy  üveg nutellát, és egy másik fiókból, egy kiskanalat, majd startoltam vissza a szobába, ahol helyet kaptam. Akkora volt, akár az otthoni. Pici. Az Andy-től kapottnál, sokkal, de sokkal kisebb. 

A barátnőmmel ma találkozunk Taylor-ékkal. Őket is rég láttam már... Azután, hogy Andy-vel összevesztünk, találkoztunk, de csak futólag. És ki más lehet olyan béna, mint én(?), bőgtem. Épp Dorához rohantam.

A plázába mentünk, mivel hajat akartam festetni. A szőke rész kezdett kikopni a hajam aljából. A többiek (Dora, April, Kayle, Taylor)  pedig elkísérnek. Kayle is jön a fodrászhoz, festetni akar. Aranyosak, hogy eljönnek velem. Aztán persze sütizünk egyet, nem akarunk feleslegesen menni. Na meg a süti is finom... 

A terv megvolt, de amint megláttuk Andy-t...

-Öhm...lányok...-kezdtem- és Taylor- egészítettem ki magam- Az Andy. És észrevett. Idejön.- Persze ők, a nagy army, rá se hederítettek az idegességemre... Örültek az Andy-vel való találkozásnak. Aztán kapcsoltak...

-Nyugi!- mondta April.  

Köszi, megnyugodtam!

Andy felénk közelített. Próbáltam elkerülni a szemkontaktust, de kényszert éreztem, látni akartam gyönyörű szemeit. Mintha belelátna bolond elmémbe, akár egy természetfeletti lény! Látni akartam formás ajkait, újra érezni akartam őket enyéimen! Vágyat éreztem érintése iránt...

Nem! Nem szabad! Egy szemét!

Leült, és mintha semmi nem történt volna, természetesen köszönt.

-Heló!- Rám, nézett, és elkomolyodott.- Sirena. Amit ott láttál, aznap este, az nem az, aminek hiszed. Juliet rám vetette magát, és pont akkor jöttél te. Ha 1 perccel később jössz, már ordibáltam volna vele. Téged szeretlek!- Rám tört a sírhatnék. Nem tudtam, hihetek-e neki. Juliet-re mondjuk tényleg jellemző, amit Andy állít... De Andy-t még nem igazán ismerem. 

-Andy, nézd. Nekem ehhez nincs erőm! Te vagy a családom? Te mit választanál a helyemben?- kérdeztem. Rám nézett, felállt, és elsétált. Ekkor csörrent meg a telóm. Geneview hívott.

-Hallihó!- csengett  vékony hangja a telefonban.

-Csá- köszöntem "udvariasan"- Mi kell?- voltam ismét kedves. De én ilyen vagyok...

-Jaj, igazán lehetnél kedvesebb! Haza kell jönnöd...- Egyszerűen irritált a hangja. Komolyan, hogy tud valaki így nyávogni?

-Anyának is megmondtam, hogy nem megyek haza! Vagy szótagoljam is? Nem me-gyek ha-za! -mondtam.- Nem akarok veszekedni, van elég bajom így is.

-De anyáról van szó...- kezdte.

-Nem telt szegénynek mellműtétre?- gúnyolódtam.

-Ez nem vicces! Ő az anyád! - Lebaszott anya miatt. Mióta érdekli más magán kívül?- Anya balesetet szenvedett.- lerakta.

Nem tudom milyen baleset érhet egy kurvát. De éreztem, hogy komoly. Ott nagyon belül, azért csak az anyám.  Ezért elmentem, és jegyeket vettem a legközelebbi gépre. Hazautazom.

---------------------------------------------------------------------------------------------------------------