8. Azt hittem...

  Sziasztok! :) Mint láthatjátok újult picit a blog kinézete, mivel nem bírtam már a rózsaszín látványát! Remélem tetszik nektek is. A mostani rész kicsit hosszabbra sikerült, de gondolom nem baj... Na jó olvasást, 
-Esmy ♥

 Azt hiszem összejöttem Andy-vel. Azt hiszem...Talán. Nem tudom. Nem értek az emberekhez. Fogalmam sincs, mit gondol Andy... Nem vagyok jó a kapcsolatokban. Azt is furcsállom, hogy van aki elvisel. De azt, hogy van aki szeret...nehéz elhinni.

Hétfő lévén kezdődött az iskola. Vége a nyárnak. Ahh... szomorú! Összekaptam az "ünneplőm" és a táskám, amiben semmi- tényleg semmi- nem volt. Kivasaltam a blúzom, és felöltöztem. Útközben az új iskola szabályzatát olvasgattam át, mivel köztudott én ilyen jó kislány vagyok (Persze csak a suliban, hisz amúgy tombolok.) Az egyetem elé értem, és bementem az ajtón. (Hol máshol mentem volna be?! De hülye vagy, Rena!) A tanév nyitó ünnepélye szerencsére rövid volt, utána csak tíz percre kísértek az osztályba, ahol bemutattak engem. Azt eltekintve, hogy a nevemet rosszul olvasták és rosszul ejtették ki, nem volt semmi bajom. Sirena Elizabeth Simms helyett lettem Sirea Elizia Sim. Fantasztikus! Még csak nem is hasonlít. Már az első napomon megmutatkozott bénaságom. 

  nem is tudom hova tartottam, épp az Andy-vel történteken agyalva. Ennyi lenne? Szeret, szeretem és ennyi? Hol van az, ami a szerelem? A szenvedély, a romantika, a szikra? Nem hiszem, hogy ennyi lenne. És igen, én vagyok az, aki nem hogy örülne, hogy "összejön"azzal, akit szeret, még problémát is csinál belőle. Gratulálok, Sirena!

Nem mentem egyenesen haza, hanem ahhoz a bolthoz vette az irányt, ahova a múltkor Kayle-ék vittek el. Abba a pici, de mégis fantasztikus boltba. Ahogy beléptem az ajtó felé akasztott csengőcske csilingelni kezdett, ezzel jelezve: Jött valaki. A pénztárnál álló, fiatal, raszta srác intett, én pedig rámosolyogtam és beljebb léptem. Olyan volt számomra a hely, akár a mennyország. A kedvenc bandáim CD-i és pólói, bakancsok, szegecsekkel díszített dolgok. Lehet elsőre olyan lánynak hisznek, akinek a tanulás a legfontosabb, lehet azt hiszik, mindent divatból csinálok. Nem érdekel. Én a kétbalkezes-stréber-rocker lány vagyok. Nem mellesleg cigarettázom is.

A pultos srác- Thomas- nagyon rendes volt, azt mondta bármikor máskor szívesen lát. Jajj, igen... Kicsit elbeszélgettünk. Későre járt. Na jó, csak hat óra volt, de mennem kellett. 

>Andy szemszöge<

Nem tudom Sirena szándékosan került e ma. Talán csak elfelejtett hívni. Vagy lemerült. Ez az! Tudtam én, hogy nem kerül! Vagy mégis? - gondolkoztam.

Amióta tegnap Rena azt mondta, szeret, sokkal feldobottabb lettem. Rágyújtottam, és leültem a kanapéra. Ekkor hallottam meg a kulcs csörrenését a zárban. Elnyomtam a mérgem és az ajtóhoz álltam. Ahogy az ajtó kinyílt, egy nagyon magas tűsarkú cipőt pillantottam meg.

-Juliet...- suttogtam. És igen, ott állt Juliet Simms, az exbarátnőm. Elég furcsa ez így. A múlt héten még azt terveztük (vagyis inkább Juliet) hogy jegyezzem el...most pedig az exbarátnőmként emlegetem. 

-Andy...- mondta ki ő is az én nevem. Ő persze nem suttogott. Nem is volt meglepve. - Jaj, drágám, meg sem kérdeztem, milyen napod volt! Milyen napod volt, Andy?- Hangja nagyon nyálas volt. Szinte undorodva néztem rá. 

-Juliet...- vettem nagy levegőt.- Megmondtam, hogy ennek vége. Kész. Ennyi. - Nem igazán érdekelte a mondandóm, hiszen az ajkaimra tapadt. Ekkor lépett be Sirena...

>Sirena szemszöge<

Éppen az ajtót nyitottam. Amint az kitárult, a Juliettel csókolózó Andy-t pillantottam meg... Ott, akkor... Akkor omlott össze bennem minden. Minden remény, minden bizalom, amit Andy-nek tulajdonítottam. Gondolom észrevehetett, mivel eltolta magától Juliet-et és rám bámult. Mintha... mintha semmi nem az ő hibája lenne. 

Nem! Nem szabad bedőlnöm neki! Ohh... azok a szemek!

 Azt hittem, lehetek boldog, ha nem problémázom. Azt hittem... Felrohantam a szobámba, azt bezártam és sírtam. Nem hiszem el. Tegnap azt mondja szeret, ma meg Juliet-tel látom együtt! Azt hiszem túlságosan hiszékeny vagyok... Újabb pont a listára, ami a gyengeségeimről szól.

-Hiszékeny- véstem bele emlékezetembe a szót. Kopogtak. Tudtam, hogy Andy az, de nem érdekelt. ültem és sírtam. Miatta. Andy miatt. 

-Rena.

-Hagyj békén Andy! Nem érdekelsz. Hagyj békén egy életre...- az uolsó szavakat talán már csak suttogtam, de ő hallotta. Hallotta. Egyre gyorsabban kezdtem összepakolni a cuccaim, kiüríteni a szekrényeim. És tárcsáztam is Dora-t. Kivágtam az ajtót, és meg sem álltam, hátra sem néztem a barátnőm házáig.

Hogyan lehetséges, hogy én sosem tudok boldog lenni? Hogy lehet, hogy Isten engem ver? Mit tettem, hogy ezt érdemlem?

---------------------------------------------------------------------------------------------------------------