11.- Fangörcs

Bruutáliis késés! Nagyon brutális! De ugye nyaralni voltam, és egy új tör

énetbe is belekezdtem. Na meg 30-40 fokban nem igazán van kedvem írni. Apropó a másik történetet nem sokára publikálom. :)

-Esmy:)

Geneview is velünk tartott. Megegyezett apával, aki egyedül maradt anyámmal. A nővéremet érdekelte milyen is lehet Los Angeles. Megtudtam, hogy énekesként be szeretne futni, ezért jön velünk. Andy-ék és én megállapítottuk, hogy van hangja ennek véghezvivéséhez. Tényleg, Julieténél is jobban énekel. Kiderítettem azt is, azért változott ennyit, mert már nem csak maga érdekli. Összeismerkedett valami palival, és full szerelmes. Teljesen jól kijövünk egymással. Több bennünk a közös, mint azt hittem volna. 

Csak Andy és én voltam ébren, a többiek kidőltek. Andrew vállára hajtottam a fejem, ő pedig átkarolt.

-Andy,mit mondott apa? - suttogtam.

Nevetett.-Semmiség-Vállat vontam és elaludtam a karjaiban. 

Valamiért jó érzés volt "hazaérni". Haza. Nekem már Los Angeles az otthonom. 

Mivel Andy otthona rohadt nagy, Geneview is oda költözött. Ő persze nem vonakodott annyit a szoba mérete miatt, és hamar berendezkedett. Este együtt- Andyvel és Gee-vel- nézegettük a régi fényképalbumunk, és nosztalgiáztunk.

- Arra emlékszel, mikor tövig levágtad a hajam?- kérdeztem nővéremtől, arra a képre mutatva, amin egy-két centis hajjal bemutatok nővéremnek. Jó, már akkor volt egy féle stílusom. A képet apa készítette, akkor még az Automatic Loveletter tagja volt. Rá két évre szokott rá a drogra, a már említett "barátom" segítségével. 

Geneview nevetett. - Bocsánat.

-Bocsánat? Ennyi? Hallod, úgy jártam iskolába!- mondtam. Persze így visszagondolva én is röhögtem, mivel elég furán néztem ki.

Andy csak csendben nézte a képeket. És akkor, hopp! A nyolcadikos tablóképem.

-Na ne röhögjél, Biersack!- szóltam rá. Láttam rajta, hogy ha nem mondom, már röhögőgörcsben tört volna ki, vagy minimum fuldokolna. Ez a kép életem egyik legrosszabb képe. Egyszerű szörnyű és kész. 

-Nem röhögök. Már akkor szép voltál- mondta Andy.

-A-a. Kibaszott ronda voltam és most se vagyok szép- kötekedtem. Vagyis ez nem számít annak, hiszen nekem van igazam.

-De-de. A legtöbb lány ilyen. Lerondázza magát, pedig kicseszett szép- vágott vissza.

-Öhm. Már nem azért Rena. De nem vagy csúnya- mondta a nővérem. Az este további részét is végigbeszélgettünk. Aludni nem nagyon bírtam, mivel vagy 25 fok volt. Éjszaka. Gondolom ezzel a többiek is így voltak, mivel hajnali ötkor  lent ültek és beszélgettek.

-Hát ti!? -kérdeztem.

-Ja, nem tudtunk aludni. Gyere te is- mondta a most leginkább Walking Dead-os zombira hasonlító nővérem. Így hát maradtam unalmas sablonbeszélgetést folytatni, hajnalban, a nővérenmel és a barátommal. Olyan furcsa ez. Barátommal. Andyvel alig két hónapja ismerjük egymást. Voltak jó és rossz napjaink egyaránt (Na jó, mivel a Dora-nál való pár hét alatt nem foglalkoztam vele, a rossz napok nagyobb számmal rendelkeznek.), ennek ellenére most azt mondhatom: a barátom. Az élet néha elég elképesztő. Egyszer üt, egyszer olyan dolgokat ajánl neked, amiről álmodni sem mernél. 

>Geneview szemszöge<

A repülőút elég hosszú volt, de legalább végre kialudtam magam. Mióta anya kórházba került, én felváltva látogattan őt és kísértem apát az elvonó kúrákra. Oli szerint jó dolog. Mármint hogy segítek, nem az hogy szinte semmit nem alszom. Jaj de bocsi, nem ismeritek a sztorit. Szóval Oliverrel egy hónapja vagyunk együtt. Ebben még semmi érdekes, de Ő más. Ilyen nem volt eddig, folyton meg akarok neki felelni-amiért általában kinevet-, a kedvében járni. /És jó érzés! Segíteni! Jó! / Itt a bizonyíték, a szerelem teljes ellentétévé tudja varázsolni az embért, akár percek alatt. Amúgy Gee vagyok. Jaj, elnézést. Udvariasság. Pillanat és menni fog! Jaj, de Oliver nem bírja. Most nincs itt... Így hangzik helyesen:Egyébként pedig a nevem Geneview Anaztazia Simms vagyok. Igen, Aanztazia. De inkább ez mint az Oprah, amit Renanak szántak. A saját nevem hallatán is elröhögöm magam. A szüleim nagyon értenek a név-választáshoz. Én meg a szarkazmushoz. Haha.  

>Sirena szemszöge<

Esti,hosszadalmas beszélgetésünk után már meg sem kottyantak CC és Ash hülyeségei. Éppen kechuppal tartottak célbalövő versenyt, mikor csengettek. És mivel csak én nem kaptam magamra a kechupból, én mentem ajtót nyitni. Ahogy az ajtó kinyílt kis fangöcsöt kaptam. Ott állt Oliver Sykes az ajtóban.Azt gondolná az ember, ha hírességekkel élsz együtt, nem lepődsz meg, ha random megjelenik egy az ajtóban. Az emberek hülyék. Mivel köpni-nyelni nem tudtam, megigazítottam elnyűtt BMTHs pólómat és szóltam Andynek. -Pillanat-mondtam az ajtóban álló, majd kétméteres sztárnak. -Andy, gyere picit!-Kechup-kiabált vissza. -Leszarom a kechupot. Told ide a segged, mert ha én megyek oda rosszul jársz! - Az ajtó persze csukva volt, de biztosan kihallatszott. Amint Andrew mellém kászálódott kinyitottam az ajtót. -Biersack. -Sykes-Ez szerintem ilyen köszönés féle lehetett. -Nem tudom, miért jött, de egy pillanatra enyhe fangörcsben szenvedtem. Gondolom hozzád - mondtam Andynek, közben bevallva "bűnömet".-Hozzám nem. -Geneviewhez-mondta Oliver. Ohm. Ő lenne a nővérem új barátja? Az kizárt.  -Na ezt nem teljesen értem. Oliver Sykes a nővérem barátja, és nem mondta el?! Geneview azonnal gyere ide! -kiabáltam. Igen amúgy, nekem annyi jött le, hogy a tesóm az egyik kedvenc zenészemmel jár. Na, én lány vagyok!-Olii-ugrott visítva a srác nyakába.- De jó látni! -Oliver csak mosolygott. -Igen Rena? -figyelt végre rám. -Mikor akartad elmondani hogy Oliver, az Oliver Sykes? Érted? SYKES!- Ekkor észrevettem, hogy Andy mintha kicsit féltékeny lenne, szúrós tekintettel méregeti fangirleskedésem, ezért innentől kezdve visszafogtam magam. Aminek úgy láttam örül. 

Andy és Oliver nem jött ki túl jól, ezért este nekiálltam guglizni. 

Áh! Itt is van!

Hát a sztori nagyjából az, hogy Oliver szerint Andy mindig lekopizza a haját. De nem biztos. Az egyetlen használható forrás németül volt, és az "Andy Biersack" meg "Oli Sykes" szavakon kívül nem sokat értettem.

Hogy milyenek voltak a használhatatlan források? A két fiút hasonlítgatták össze évről-évre, hogy megtudják, melyikük a helyesebb... Pff. Ilyenek a tizenéves lányok. (Írói megjegyz.: Félreértés ne essék, ez nem sértés! Én is "tizenéves lánynak" számítok a 13 esztendőmmel.)

>Andy szemszöge<

Tiszta kechuposan vánszorogtam az ajtóhoz. Rena pedig kinyitotta. Na jó, mi a faszt keres a házam küszöbén Sykes?! 

-Biersack- bicent unottan. Két éve láttam utoljára. Akkor szétvertem a fejét, ami miatt kórházban kötött ki.

-Sykes- mondom válaszul övéhez hasonló unottsággal. Ez jó beszélgetés volt. 

Sirena kisebb fangörcsöt kapott,  ami persze nem nézten jó szemmel. Sykes? Komolyan ?Hah.

Kiment elszívni egy cigit, hogy addig se kelljen Oliver fejét bámulni,  ez perszé csak neki tűnt fel, utánam jött, gondolom szimplán húzni az agyam. 

-Mi van Biersack megint egy Simms az ágyasod?-röhögött a mocsok. 

-Na jól van. Most elkussolsz szépen magadtól vagy segítsek?-kérdeztem kicsi szünetet tartva, mintha tényleg azt várnám válasszon.

-Vicces vagy Andy. Úgy érzékelem fejlődött a humorod... két éve nem gurultál be ennyire a tényektől...- Itt kevertem le neki egy nagy pofont, ami lehet két hét múlva is látszódik majd.

-Sirena-t hagyd békén. És kérlek tűnj a házamból...

--------------------------------------------------------------------------------