6. Nem értem...

Rég volt rész, tudom, tudom. De nem volt se időm, se ihletem. Lehet picit bénább, de kész!

>Sirena szemszöge <

Elég furcsa álmom volt...

Ott volt apám, anyám és Juliet is. Na meg Geneview, a nővérem. Egyedül álltam, Velük, mind a négyükkel szemben. Mogorva, sőt gyűlölködő pillantásokat vetettek rám. Aztán Megjelent Andy is. Ahogy felém közelített, a táj, a szobám, elmosódott és körülöttünk minden sivár földdé vált. Elém állt és egy szakadékba lökött. 

Felriadtam, de nem is sejtettem mit jelenthet egy ilyen álom. Talán azt, hogy ne bízzak Andy-ben sem? Vagy hogy ő is utál? Esetleg lezuhanok egy szakadékba a közeljövőben? Ez az álom az egész napomra rányomta feszült hangulatát... A reggelinél Andy-nek is feltűnt, hogy nincs minden rendben, de csodás színészi képességemmel sikerült megtévesztenem. Köszönet Mrs. Dolphnak, amiért erőltette a színjátszókört. Köszönöm, Mrs. Dolph!  

Tíz körül lehetett, mikor a telefonom csörögni kezdett. Dora hívott. 

-Szia- mondtam vidáman a telefonba. Azt, hogy mitől lettem hirtelen ilyen boldog, nem tudom.

-Szia, Sirena!- Ő is annyira jó kedvű volt, mint én.- Esetleg van kedved eljönni hozzánk? Nem engednek el itthonról, és egyedül vagyok. Anyám úgyis ismeri Kayle-ékat, téged meg még nem. Tök jó lesz!- Dora addig győzködött, míg bele nem mentem. Nem volt nehéz feladata. Megadta a címét és elkezdtem készülődni. Nem öltöztem ki túlságosan, minek kellett volna? Egy Guns n' Rosesos felső és rövidnadrág megteszi. A hajam pedig most jó lesz kiengedve. Indulhatunk Dora-hoz!

A házuk nem volt túl nagy, de nem volt csúnya. Takaros házikó volt. Csengettem, mire egy írtó aranyos kislány nyitott ajtót. 

-Szia. Te a Rena vagy ugye?- kérdezte.

-Igen- mosolyogtam rá. Be is kísért a nővéréhez, a szobája az én régi, otthoni szobámra hasonlított; kicsi volt, fehér, és tele poszterekkel. A berendezése egyszerű volt, egy ágy, egy nagyobb szekrény és egy asztal. - Szia. -köszöntem.

-Haliii- ugrott a nyakamba. A szobájában beszélgettünk, amíg valami férfi fel nem kiáltott hogy: "Dora húzzad lefelé a picsád!". Dora nevetett és lement a lépcsőn, én pedig utána. 

-Szia apa- mondta és megölelte. - Szóval ő Rena. - Az apja köszönt és utána megkértek, hogy ebédeljek velük. Dora anyukája fiatal, vékony nő volt, az apja tetoválással teli, szintén fiatal és nagyon magas. A húga alacsony, hosszú hajú kislány, ő (Dora) pedig ugye magas, tetkós, vékony és hosszú hajú. Minden családtagjára hasonlított picit. De mintha a húgával lett volna a legjobban. Az étel finom volt, de utána mennem is kellett, mivel láttam, hogy Andy vagy 15x hívott. Udvariasan elbúcsúztam mindenkitől, és elindultam haza, abba a hatalmas palotába. - Hazatértem!- kiabáltam be. -Szio Andy- mondtam az elém álló Andrew-nak.

-Szia.

-Miért hívtál? Mondtam, hogy Doránál leszek- kérdeztem. 

-Tudom, szóltál. De szerettem volna beszélni. A tegnapról...- mondta a végén elcsukló hanggal. Jaj igen, a tegnap! A tegnap, mikor Andy mentett meg attól, hogy Juliet kórházba küldjön. 

-Igen, azt köszönöm. De mit kell ezen még kitárgyalni?- Zaklatott lettem. Nem értem...Talán megbánta volna, hogy szakított Julie-val? Vagy velem van baja? Az nem lenne jó...főleg most, hogy kezdek érezni valamit iránta.

-Hm... Úgy gondolom, hogy ezután, ami tegnap történt...esetleg...ahhh....Mindegy- Felállt és elment. Pedig valamit nagyon mondani akart. Nem értem ezt az Andy-t. Nagyon nem. 

A nap többi részét a szobámban töltöttem, a zenét bömböltetve. Ki akartam verni a fejemből Julietet, Andy-t és mindent, amit nem értettem.

---------------------------------------------