2. Otthon, édes otthon

 Sziasztok ez lenne a második rész :) Remélem tetszeni fog. :) Nagyon szépen köszönöm, hogy már most vagytok egy páran,akik olvassátok a történetem. Értetek érdemes lesz továbbírni.
Puszi: Esmy ♥

A ház gyönyörű volt. És óriási. Ekkora házat talán nem is láttam életemben. És Andy egyedül lakik itt. Vagyis lakott. 

Mi csak álltunk ott, egymás mellett szótlanul, bambán...

-Gyertek mááár!- hisztizett Juliet. - Sirena, veled pedig majd beszélek.-. Na szuper! Halott vagyok, éljen! Andy-vel egymésra néztünk még utoljára, aztán a többiekhez sétáltunk. Juliet csókot nyomott a kékszemű tökéletes szájára, majd félrevont a fiúktól.

-Mit képzelsz te magadról Sirena Demetria Simms?! Tudod hiába próbálkozol be Andy-nél, ő engem szeret -mondta. Tudtam. Tudtam hogy észreveszi, tetszik a barátja.

-Miről beszélsz July? -kérdeztem ártatlan arcommal.- Ha tudod,hogy téged szeret, nem lehetsz féltékeny.

-LÁTTAM! TUDOM HOGY TETSZIK! Figyelmeztetlek, hogy vannak ismeretségeim... -ordított. Erre a srácok odajöttek hozzánk, megkérdezni mi bajunk... Eléggé kínos helyzet, hisz most mond meg a nénikéd barátjának hogy tetszik, a nénikéd előtt, aki ordít veled, a féltékenysége miatt...Furcsa egy helyzet. Gondolom nincs köztetek hasonló helyzetben senki...-Na jó srácok én megyek, mert hívott a főnököm. Sziasztok, szia Andym.-csókot adott Andy szájára. Megint. Hogy lehet ilyen féltékeny...

A házba belépve nagyon meglepődtem. Tiszta volt, tisztább, mint az albérlet ahol laktam. 

-Nem sokat vagyok itthon-mondta,gondolom a tisztaság magyarázata képen. -Ha pedig bulizunk, azt Ash-nél tesszük.- jelent meg arcán az az édes mosolya. Én is elmosolyodtam. 

-Hol fogok aludni?- kérdeztem. Ekkor furcsa dolog történt; karját derekamra csúsztatta (!), így kísért egy ajtó elé, ami mögött gondolom a szobám helyezkedik el. Kinyitotta az imént említett ajtót, amit láttam, lesokkolt. -Andy, ez a szoba óriási...-És tényleg az volt. Na meg túl tökéletes. A falak tejeskávé színűek, az ágy hatalmas, a bútorok szépek... A polcok pont ideálisak a könyveimnek, a falon pedig volt hely a posztereimnek. -Nem fogadhatom el. Juliet azt mondta, talált nekem egy KIS helyet. Ez nagyon nagy.- Csak mosolygott. - Mi az?Mi olyan vicces?

-Semmi.

-Oké- legyintettem.- Lemegyek a cuccaimért, majd jövök mindjárt- mondtam. Elindulni elindultam, de megbotlottam a küszöbben. Átkozott cipők, hülye magasságom! Szerencsére Andy elkapott, így nem estem hanyatt. A bokám viszont tuti kiment.-Köszönöm- mondtam hősömnek. -Auu!- ordítottam, amint lábra próbáltam állni. Bizony, kiment a bokám. -Hát ez kurva jó!

-Örülj neki, hogy nem estél el. Akkor lehet, nem csak a bokád ment volna ki.- nézett rám. Én még mindig a karjai közt voltam. Olyan jó érzés volt, hogy fog, és nem enged el. Úgy éreztem, mellette nem eshet bajom. Arca az enyémhez közelített. Természetes nem én lennék, ha nem rontom el ezt a pillanatot.

-Andy...- Elég kínos egy helyzet volt. Remélem Juliet nem tudja meg, már így is fenyeget.

-Persze, persze...- kapott ő is észbe.-Nem tudom ez mi volt, bocsánat.-Ezzel kiment a szobából. 

Szuper! Juliet fenyeget, Andy-t nem lehet érteni, a srácokat meg még csak most ismertem meg, nem is beszéltem sokat velük. Jól indul a los angelesi "kalandom". 

Andy felhordta a cuccaim, én pedig, mivel járni nem tudtam, telefonoztam. Benyomtam az új kedvenc számom, ami a Faithless a BVB-től. Elkeztem énekelgetni, de persze halkan, mert (szerintem) szörnyű a hangom. A szám végén vettem észre van 1 nem fogadott hívásom. Anya. Megint hív. Gondolom feltűnt neki hogy nem vagyok otthon. Hát, kb. másfél nap kellett hozzá. Felvettem.

-Mit akarsz, anya?- kérdeztem drágalátos édesanyámtól. Az "anya" szót pedig a legnagyobb undorral mondtam.

-HOL VAGY?! NEM SZÖKHETSZ MEG! HOGY MERTED?!-ordított. 

-Honnan tudod, hogy nem Londonban vagyok?- kérdeztem higgadtan. 

-Juliet nénikéd. Bírom a csajt. Vagyis most , hogy már nem fedez téged minden hülyeségben.-Sejtettem, hogy Juliet mondta el. Nem hiszem el! Már ő sincs mellettem. Nincs családom. Szuper!

-Oké, anya. Ha el is jöttem Londonból, nem tehetsz semmit. Elmúltam 21 (Angliában onnantól nagykorú az ember), szabad vagyok. Viszlát.- Leraktam.

 Én mit képzelek magamról?Chh...

  Kopogtak az ajtón.

-Gyere!- mondtam. Azt hittem Andy lesz, de helyette egy orvos lépett be.-Jó napot, doktorúr!- üdvözöltem. Alacsony, 60-as éveiben járó, szemüveges bácsi volt. Kopaszodó, ősz haja összevissza állt. Aranyos volt.

-Jó napot, kisasszony!- köszönt ő is.- Na hagy lássam azt a bokát. Az orvos megvizsgálta a bokám, és adott egy krémet. Kennem kell vele két napig, és pihennem.

-Köszönöm szépen.Viszont látásra.- Két napig nem csinálhatok semmit. Halálosan unalmas lesz.

-Itt vannak a srácok- Mikor jött be Andy? Észre se vettem...Nem tudtam mit mondani, mert Ash beszaladt a szobába, egy... egy rózsaszín HelloKitty jelmezben. Jesszus.

-Ash...te bolond vagy!- Már a látványtól is sírtam, de mikor elkezdett táncolni...Andyre néztem vörös fejjel, röhögve.-Ez mindig ilyen?

-Igen, sajnos...- Nem Andy válaszolt, hanem Jake. Andy eltűnt. Aztán pedig megjelent egy Batman-es pulcsiban.

-Na a másik bolond. Komolyan? Batman? -Már nem bírtam, fuldokoltam a röhögéstől.

-Persze, Batman. 

-Na jó, kész, végem.-mondtam. Habár be kell valljam, fullosan cuki volt.

 -------------------------------------------------------------------------------------------------------------