1.Los Angeles és a Black Veil Brides

 > Sirena szemszögee <

Akárcsak egy elmebeteg - futottam a repülőgéphez. 

Habár ki mondta hogy nem vagyok az? Az éjszaka közepén elszökni otthonról...hogy mondjam,nem az én stílusom. Mindig is jó kislány voltam. Akkor most mit keresek itt?-gondoljátok most. Muszáj voltam megtenni. Apám egy kibaszott drogos,anyám egy ribanc,a drágalátos nővérkémről meg ne is beszéljünk... Hova megyek? A nénikém szerencsére jó fej volt és leszervezte egy ismerősénél az utolsó évem az iskolában, Los Angelesben. Jó messze a kis családomtól. Befejezem az egyetemet és munkát vállalok. Leszarom,csak otthagyjam azt az őrültekházát. A családom,a volt barátom,a "barátaim". Persze soha nem voltak igazi barátok.Csak én voltam naiv. 

A picsába is,Rena!Felejtsd el őket,mindenkit!

A gép hajnali háromkor indul. Most csak fél kettő van-gondoltam. Így hát előkerült a fülesem,a telóm és zene szerepében egy kis Black Veil Brides.Mindig is szerettem a rockot,de a fiúkat csak most ismertem meg.Köszi Juliet!

Az eső esett. Ez persze már nem is újdonság Londonban, itt mindig esik. Háromkor már a repülőn ültem, egy idős házaspár mellett. Persze mivel idősek, leszóltak a kinézetem miatt, mivel a ruhám "túl durva" és "tönkreteszem a testem" a tetkókkal meg pc-kkel. Nem igazán vettem magamra, inkább elővettem a könyvem, és olvastam. Az olvasásban viszont hamar elálmosodtam, így könyvemet félretéve el is aludtam picit.

Los Angelest hogy is írhatnám le?

Tengerpart, magas, trópusi fák, dögmeleg és Jul nénikém egy csapat feketébe öltözött sráccal. Ja...hogy az utolsó nem mindennapi!?

Szépen, komótosan sétáltam oda hozzájuk, de persze Juliet a nyakamba ugrott, ezzel engem majd hogy nem felborítva.

-Sirenaaa! -sipítozott.- Jól vagy? Hogy utaztál?

-Nyugi Jul,nyugi. Jól vagyok,köszönöm. Jól utaztam,köszönöm, de nyugi. - Nem szereti ha "nénizem". Csak hét év van köztünk, ezért is jövünk ki ilyen jól. -Sziasztok! -köszöntem oda a fiúknak, mikor drága rokonom elengedett.

-Hello-mondták körül-belül egyszerre.

-Fiúk.Szóval ő lenne Sirena Simms.Az unokahúgom,vagy mim.És Rena ,ők...-a mondatot már nem tudta befejezni,olyan gyorsan vágtam rá a srácok neveit.

-Andy, Ashley, Jake, Jinxx és CC. Jól játszotok-mondtam mosolyogva.

-Köszi-mondta Andy mosolyogva. Olyan édesen mosolyog! Már javában beszélgettünk mikor Juliet megzavarta az ismerkedést a fiúkkal.

-Nem kéne...menni? -kérdezte Jul.

-De -bólintott rá Jake. 

-Amúgy hogyan és hova megyünk? -kérdeztem.

-Buszozunk Sirena!-vágta rá Jake. Na nem! Nem fogok buszozni. Nem, nem vagyok elkényeztetve csak rossz emlékeim vannak. Tudom hülyeség ez huszonkét éves fejjel, de na! Melyik ember lenne képes baleset után is buszozni?

-Nem fogok buszozni. -mondtam.

-De kis elkényeztetett...-röhögött Ash.

-Fogd be! Rena nem fog buszozni és kész! -szállt védelmembe Jul,arcán azzal a szigorú Simms-nézéssel.

-Ja Ashley. -helyeseltem.

-Az unokahúg elkussol. -szállt be a hülyéskedésbe Andy is. Na jó,csak Ash és én hülyültünk, Juliet komolyan beszélt.

-Mert megcsípkedem azt a szép, formás seggét-tette hozzá az a pedofil Ash.Röhögve.Megint.

-Jó,jó na. Felfogtam pedofil-bácsi - vihogtam tovább.

-Jó lenne ha abba hagynátok a hülyéskedést! -ordított a nénikém. Na jó,nála ez a normál hangnem. -Valaki elmegy Sirena-val gyalog. Jeremi. -Ki az a Jeremi?!

-Majd én.-mondta Andy és karját a derekamra helyezte.Jul szinte megölt a szemével,hiába hogy nem oda néztem.Éreztem.Várjunk csak...Ez féltékeny rám és Andy-re!WTF?!?Juliet,csak szimplán Juliet Simms.Szép,híres,tehetséges.Én pedig mi vagyok?Egy nyomorult,rockfüggő egyetemista.Na és Andy se olyannak látszik aki dobná Jult értem,ha még be is jönnék neki,akkor se.

-De... -kezdtem dadogva.Nem szeretnék July-val is rosszban lenni. Csak ő maradt a családomból.

-Jó,menjetek. -mondta a nénikém. Na...nem féltékeny,vagy csak négyszemközt akarja letudni a halálom? Inkább a második.

Út közben Andy-vel beszélgettem. Nem csoda hogy July-nak tetszik. Kedves,aranyos,jószívű és ahw...helyes is. Habár szerintem Jul nem szereti,csak a külseje számít...Nem,nem vagyok féltékeny,de ez az igazság. Ő ilyen. Ennyi. Én viszont...teljesen megszerettem csupán tizenöt perc beszélgetés után. Negyed óra. Ennyi kellett ahhoz,hogy beleszeressek. Életemben másodjára érzem ezt ilyen biztosan. Az első a volt barátom,Ray volt. Tizennyolc éves voltam,a gimi utolsó évét jártuk. A szalagavatón beszéltünk először,egy hét múlva összejöttünk,de nem tartott sokáig a dolog. Miért? Mivel tönkretette az életem,az életem,ami már így is romokban hevert. Ő szoktatta rá apám a drogra. Miután szétmentünk engem zaklatott,apát pedig teljesen függővé tette. Apa elvonókúrái feleslegesek voltak, mivel ő tovább szállított neki. Szép is az első szerelem.

-Mi az? Nagyon elbambúltál. -szakította meg a gondolkodásom Andy rekedtes hangja.

-Gondolkoztam. -mondtam. A hajamba túrtam,ekkor vettem észre hogy a szemem könnyes.

Mi a faszért könnyezek ezeken az idiótákon?!

Csak remélni tudtam hogy Andy nem szúrja ki. Pechem volt.

-Sirena, te...- Nem mondta ki. Ekkor már sírtam. Nem mondta hogy sírok,de ennek külön örültem. -Mondj el mindent.-mondta és átölelt. Jobb ha ezt nem említem Juliet-nek,már így is meg akar ölni.

-Nem tudom July mennyit mondott az ideköltözésem okáról....de elmesélem. -mondtam remegő,gyenge hangon,aztán pedig elmondtam mindent. Nem hagytam ki Ray-t,a "barátaimat" és a busz-problémát sem. Mire befejeztem oda is értünk a fiúk házához. Ekkor mert megszólalni Andy,ugyanis csak némán hallgatta a mesém.

-Uram,istenem. -Ennyi. Nem kezdett sajnálkozni,nem próbált megnyugtatni,mint mások. Végre valaki,aki megértette,hogy a sajnálat nem segít.

---------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Köszönöm hogy benéztetek,ha tetszett iratkozzatok fel,de lehetőleg kommenteljetek!

Puszii:Esmyy♥