> Sirena szemszögee <
Akárcsak egy elmebeteg - futottam a repülőgéphez.
Habár
ki mondta hogy nem vagyok az? Az éjszaka közepén elszökni
otthonról...hogy mondjam,nem az én stílusom. Mindig is jó kislány
voltam. Akkor most mit keresek itt?-gondoljátok most. Muszáj voltam
megtenni. Apám egy kibaszott drogos,anyám egy ribanc,a drágalátos
nővérkémről meg ne is beszéljünk... Hova megyek? A nénikém szerencsére
jó fej volt és leszervezte egy ismerősénél az utolsó évem az iskolában,
Los Angelesben. Jó messze a kis családomtól. Befejezem az egyetemet és
munkát vállalok. Leszarom,csak otthagyjam azt az őrültekházát. A
családom,a volt barátom,a "barátaim". Persze soha nem voltak igazi
barátok.Csak én voltam naiv.
A picsába is,Rena!Felejtsd el őket,mindenkit!
A
gép hajnali háromkor indul. Most csak fél kettő van-gondoltam. Így hát
előkerült a fülesem,a telóm és zene szerepében egy kis Black Veil
Brides.Mindig is szerettem a rockot,de a fiúkat csak most ismertem
meg.Köszi Juliet!
Az eső esett. Ez persze már nem is újdonság Londonban, itt mindig esik. Háromkor már a repülőn ültem, egy idős házaspár mellett. Persze mivel idősek, leszóltak a kinézetem miatt, mivel a ruhám "túl durva" és "tönkreteszem a testem" a tetkókkal meg pc-kkel. Nem igazán vettem magamra, inkább elővettem a könyvem, és olvastam. Az olvasásban viszont hamar elálmosodtam, így könyvemet félretéve el is aludtam picit.
Los Angelest hogy is írhatnám le?
Tengerpart, magas, trópusi fák, dögmeleg és Jul nénikém egy csapat feketébe öltözött sráccal. Ja...hogy az utolsó nem mindennapi!?
Szépen, komótosan sétáltam oda hozzájuk, de persze Juliet a nyakamba ugrott, ezzel engem majd hogy nem felborítva.
-Sirenaaa! -sipítozott.- Jól vagy? Hogy utaztál?
-Nyugi
Jul,nyugi. Jól vagyok,köszönöm. Jól utaztam,köszönöm, de nyugi. - Nem
szereti ha "nénizem". Csak hét év van köztünk, ezért is jövünk ki ilyen
jól. -Sziasztok! -köszöntem oda a fiúknak, mikor drága rokonom elengedett.
-Hello-mondták körül-belül egyszerre.
-Fiúk.Szóval
ő lenne Sirena Simms.Az unokahúgom,vagy mim.És Rena ,ők...-a mondatot már
nem tudta befejezni,olyan gyorsan vágtam rá a srácok neveit.
-Andy, Ashley, Jake, Jinxx és CC. Jól játszotok-mondtam mosolyogva.
-Köszi-mondta Andy mosolyogva. Olyan édesen mosolyog! Már javában beszélgettünk mikor Juliet megzavarta az ismerkedést a fiúkkal.
-Nem kéne...menni? -kérdezte Jul.
-De -bólintott rá Jake.
-Amúgy hogyan és hova megyünk? -kérdeztem.
-Buszozunk Sirena!-vágta rá Jake. Na nem! Nem fogok buszozni. Nem, nem vagyok
elkényeztetve csak rossz emlékeim vannak. Tudom hülyeség ez huszonkét
éves fejjel, de na! Melyik ember lenne képes baleset után is buszozni?
-Nem fogok buszozni. -mondtam.
-De kis elkényeztetett...-röhögött Ash.
-Fogd be! Rena nem fog buszozni és kész! -szállt védelmembe Jul,arcán azzal a szigorú Simms-nézéssel.
-Ja Ashley. -helyeseltem.
-Az unokahúg elkussol. -szállt be a hülyéskedésbe Andy is. Na jó,csak Ash és én hülyültünk, Juliet komolyan beszélt.
-Mert megcsípkedem azt a szép, formás seggét-tette hozzá az a pedofil Ash.Röhögve.Megint.
-Jó,jó na. Felfogtam pedofil-bácsi - vihogtam tovább.
-Jó
lenne ha abba hagynátok a hülyéskedést! -ordított a nénikém. Na jó,nála
ez a normál hangnem. -Valaki elmegy Sirena-val gyalog. Jeremi. -Ki az a
Jeremi?!
-Majd
én.-mondta Andy és karját a derekamra helyezte.Jul szinte megölt a
szemével,hiába hogy nem oda néztem.Éreztem.Várjunk csak...Ez féltékeny
rám és Andy-re!WTF?!?Juliet,csak szimplán Juliet
Simms.Szép,híres,tehetséges.Én pedig mi vagyok?Egy nyomorult,rockfüggő
egyetemista.Na és Andy se olyannak látszik aki dobná Jult értem,ha még
be is jönnék neki,akkor se.
-De... -kezdtem dadogva.Nem szeretnék July-val is rosszban lenni. Csak ő maradt a családomból.
-Jó,menjetek. -mondta a nénikém. Na...nem féltékeny,vagy csak négyszemközt akarja letudni a halálom? Inkább a második.
Út
közben Andy-vel beszélgettem. Nem csoda hogy July-nak
tetszik. Kedves,aranyos,jószívű és ahw...helyes is. Habár szerintem Jul
nem szereti,csak a külseje számít...Nem,nem vagyok féltékeny,de ez az
igazság. Ő ilyen. Ennyi. Én viszont...teljesen megszerettem csupán tizenöt
perc beszélgetés után. Negyed óra. Ennyi kellett ahhoz,hogy
beleszeressek. Életemben másodjára érzem ezt ilyen biztosan. Az első a
volt barátom,Ray volt. Tizennyolc éves voltam,a gimi utolsó évét jártuk. A
szalagavatón beszéltünk először,egy hét múlva összejöttünk,de nem
tartott sokáig a dolog. Miért? Mivel tönkretette az életem,az életem,ami
már így is romokban hevert. Ő szoktatta rá apám a drogra. Miután
szétmentünk engem zaklatott,apát pedig teljesen függővé tette. Apa
elvonókúrái feleslegesek voltak, mivel ő tovább szállított neki. Szép is
az első szerelem.
-Mi az? Nagyon elbambúltál. -szakította meg a gondolkodásom Andy rekedtes hangja.
-Gondolkoztam. -mondtam. A hajamba túrtam,ekkor vettem észre hogy a szemem könnyes.
Mi a faszért könnyezek ezeken az idiótákon?!
Csak remélni tudtam hogy Andy nem szúrja ki. Pechem volt.
-Sirena, te...-
Nem mondta ki. Ekkor már sírtam. Nem mondta hogy sírok,de ennek külön
örültem. -Mondj el mindent.-mondta és átölelt. Jobb ha ezt nem említem
Juliet-nek,már így is meg akar ölni.
-Nem
tudom July mennyit mondott az ideköltözésem okáról....de
elmesélem. -mondtam remegő,gyenge hangon,aztán pedig elmondtam
mindent. Nem hagytam ki Ray-t,a "barátaimat" és a busz-problémát sem. Mire
befejeztem oda is értünk a fiúk házához. Ekkor mert megszólalni
Andy,ugyanis csak némán hallgatta a mesém.
-Uram,istenem. -Ennyi.
Nem kezdett sajnálkozni,nem próbált megnyugtatni,mint mások. Végre
valaki,aki megértette,hogy a sajnálat nem segít.
---------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Köszönöm hogy benéztetek,ha tetszett iratkozzatok fel,de lehetőleg kommenteljetek!
Puszii:Esmyy♥
Kislányom de jó lett:33 :*
VálaszTörlésApaa :33 köszönöm szépen! :*
TörlésNagyon jó:3 méghogy nem lett jo? Sztem ink folytatnod is kéne:D ugyis addig nyaggatlak;)
VálaszTörlésNagyon jó:3 méghogy nem lett jo? Sztem ink folytatnod is kéne:D ugyis addig nyaggatlak;)
VálaszTörlés